Szrebrenica és az ENSZ: Az ENSZ-katonák nem volt felhatalmazása, hogy avatkozzanak be, és fegyverzetük nem is volt arra alkalmas. A népirtás vádja elhangzik a boszniai vezetés részéről azért, hogy igazolják az államképződmény létrejöttét – egy államalapítási mítosz, amely a lakosság egy részét áldozatként, a másik részét tettesként mutatja be. A hágai törvényszék különleges volta – tárolóhely nemkívánatos politikusoknak. A népirtás, mint a nemzetközi jogban szereplő „emberiség elleni” bűntett.

A „népirtás” beosztás népként, nemzetiségként beosztja az áldozatokat, és így a tettesek szemlélete helyezi az áldozatoké fölé – a zsidóknál ugyanúgy, mint a boszniai muzulmánoknál.

A szrebrenicai gyilkossággal után mindjárt híresztelték a 8 ezer áldozatokat – olyan pillanatban, amikor még nem lehetett tudni, hogy hány embert gyilkoltak meg. Tehát, úgy látszik, a szám eleve meg volt adva – mint a véráldozatra szükséges szám. Azóta azon folyik a vizsgálat, hogy ezt a számot bebizonyítsák.

A hágai törvényszék általában nagyon dolgozott a „koronatanú” módszerével: azért megígértek vádlottaknak enyhítő körülményeket, rövidebb fogságot vagy felmentést, hogy tegyenek terhelő vallomást a fővádlottak ellen. Ez az eljárás Milan Babic 2008-ban elkövetett öngyilkossággal ért véget, mert utána már nem találtak senkit, akit erre lehetett volna bírni.

Kérdés: Mi van a Balkánnal, illetve a volt jugoszláv térséggel? Miért van ott állandóan viszály, háborúskodás, és milyen megoldást lehet erre megtalálni?

A „balkáni puskapor“ háttere: a Balkán stratégiai fontossága, ami mindig arra indította a nagyhatalmakat, hogy ott keverjék a szart. Minden nemzetiségi konfliktusnak külső tényezői voltak és vannak. Tény, hogy a szocialista Jugoszlávia 45 békes és viszonylag évet biztosította a térségnek.

„Camp Bondsteel” nagyon előnyös támpont.

A szuverenitás megszüntetése Koszovóban és Boszniában. Modell a szétmorzsolódó EU-nak?

Bosznia pénzrendszere: A „konvertibilna marka” mint egyáltalán nem konvertibilis pénznem. Bosznia kifosztása az ENSZ égisze alatt.

VITA: (VISSZA AZ EU-HOZ; MINT SZÉTESŐ SZÖVETSÉGHEZ)

Hozzászólás: Az egész volt szocialista térség kifosztása, ipartalanítása, a lakosság nagy része feleslegessé válása azt eredményezi, hogy a szociális feszültségek a hatalmi rendszereket fenyegetik. Ennek mi lesz a folytatása?

Az a válság, amely a jugoszláv utódállamokban és Magyarországon már szerves, egyre jobban kezd terjedni a „régi” EU-országokra is. Lehet, hogy Magyarország már nem „elmaradottnak“ tekinthető, hanem élenjáró a válságkezelésben.

Hozzászólás: De még mindig vannak a viszonylag erős országok, amelyek a centrumot képzik. A Balkán a világgazdaság perifériájához tartozik. Az említett  1974-es alkotmány már válasz volt, nemde, egy akkor jelentkező válságra, és ezt volt hivatva orvosolni. Ott volt horvát tavasz, Belgrádban diákmozgalom, valami megmozdult.

De a szocializmus igazán válasz akart lenni arra, hogyan lehet a liberális kapitalizmussal szemben létrehozni egy nemzeti demokráciát. Az igazi probléma szerintem az, hogy a kapitalizmus és a (kudarcot vallott) nemzeti demokrácián kívül még nem sikerült egy másik elképzelést kitermelni, teremteni.

Éppen ez az: az itteni vallással és nacionalizmussal történő válságkezelést másutt Európában is fogják alkalmazni.

Kifogás: De azért vannak különbségek a centrum és a periféria között! (Ennek kijelentéseknek a hátterében mindig lappang a Wallerstein-féle világrendszer-elmélet, amelynek nem híve az előadó.)

Mi ez, hogy „centrum” és „periféria”? Az EU magának teremtette az ő „perifériáját“! Az EU-n belüli verseny okozta Görögország és Spanyolország ipartalanítását. éspedig úgy, hogy a német bankok hitelezéseivel tették lehetővé az ottani fizetőképességét, hogy onnan vásárolják a német termékeket.

Kitérés a verseny győzteseire: az „Agenda 2010” keretében Németországban létrehoztak rengeteg olyan munkahelyet, ahol az embereket nem tudnak megélni béréből és kénytelenek szociális pótfizetésekért folyamodni. Ennek szép példája Thilo Sarrazin könyve, a bekövetkezett helyzetre úgy viszonyul, hogy a szegényeket valamilyen szemétnek bélyegezi.

Hozzászólás: Szerintem a NATO-nak kellett létjogosultságának valamilyen igazolása, és ez volt a jugoszláv háborúba való beavatkozása. Aztán az EU és az USA között volt huzavona – ki teremt rendet ezen a térségen?

A NATO-nak soha nem kellett senkinek a létjogosultságát bebizonyítani, mert nincs senki, akinek lenne elég ereje ezt megkérdőjelezni.

Kérdés: Mi lett a sok jugoszláv vendégmunkásokkal?

Maradtak és szaporódtak. Most az egész térség egyre inkább szorul effajta külföldi munkavállalásra.

Mi van Koszovóval és az UCK-val?

A koszovói helyzet és az 1999-as NATO-háborút úgy lehet megérteni, hogy addig a NATO-ban egyesült nagyhatalmak annyiban jutottak közös megértésre, hogy nem akarnak egy olyan hatalmat ott a Balkánon tűrni, amely bármilyen módon ellenállhat nekik, és kezdték a megmaradt országot még jobban földarabolni.

A koszovói albánok pártja 1998-ig, az UCK előretöréséig, az LDK volt, az Ibrahim Rugova vezette Demokratikus Liga, ami berendezte és fönntartotta az ún. párhuzamos államot, bojkottálva a szerb intézményrendszert.

Az UCK magját elbocsátott katonatisztek alkották, akik maguk köré gyűjtettek elégedetlen fiatalokat. Az igazi lökést pedig adta az Albániában 1997 káosz, amely következtében rengeteg fegyverre tudtak szert tenni és komoly problémákat okozni a szerb rendfenntartó erőknek.

A szerb tárgyalófél nem írt alá a rambouilleti ultimátumot, amely egész Szerbiát gyakorlatilag a NATO területévé változtatta volna. A NATO-háború tehát büntetés volt az elégedetlenségükért.

Most arról írnak, hogy Koszovóban folytattak valamilyen szervkereskedelmet?

Hogy ezt a kérdést válaszoljam, bemutatnom kell Jugoszlávia szétverésével kapcsolatosan egy nagyon fontos intézményt: A hágai törvényszéket. Az első ügyésze a kanadai Louise Arbour volt, aki megvádolta Milosevicet az 1999-es NATO-háború idején és büszkén kijelentette, hogy mennyire igyekezett a hozzá érkezett megrendelésnek minél jobban megfelelni.

Ki volt a megrendelő?

Erre a kérdésre az előadás tartásakor nem tudtam pontos választ adni, ezért otthon utánajártam és íme, itt az eredmény:

______________________

A MEGRENDELŐ

Louise Arbour hivatalosan emelt vádat Milosevic ellen 1999 május 24., amikor már 2 hónapja dúlt a NATO-hadjárat Szerbia ellen. Tehát a áború alatt vádolta meg őt.

El País, 1999. jún. 6.

„Arbour kidolgozta a vádiratot (említésre méltó, hogy a liberális spanyol napilap a vádiratra a régimódi „auto“ kifejezést használja, amely az inkvizíciós perekben szokásos volt) egy több országon keresztül vezető útja után, amely végállomásai Washington és a hágai törvényszék védnökének, az ENSZ Biztonsági Tanácsának székhelye New Yorkban voltak, mielőtt visszatért Hágába. Louise Arbour szerint néhány NATO-tagország titkosszolgálatai információkkal járultak hozza a döntéshez. Ezek a – főleg a bombázások kezdete óta – a tájékoztatási és kémkedési ügynökségek által összegyűjtött adatok nem szerepelnek a vádiratban.”

Rebelión, 2008. jún. 14.

„Végül, Louise Arbour, a Milosevic elleni vádiratot készítő ügyész, nem sokkal ezelőtt találkozott Clintonnal és Blairrel, megrendelések elfogadása végett. Nyilvánosan föllépett amerikai tábornokok mellett. Arbour egy fontos konszervatív észak-amerikai folyóirat szerkesztőségének tagja, Wesley Clark tábornokkal együtt, aki Jugoslávia bombázásának legfelső parancsnoka volt. Ez a folyóirat, persze, megdícséri a NATO-t.”

______________________

Louise Arbour utóda Carla de Ponte lett, aki nagy lelkesedéssel ment neki a vádlottak „vadászatára”, ahogy ő maga jellemezte a tevékenységét egy 2008-ban megjelent könyvében. A hágai törvényszékkel illetve ezt támogató politikusokkal akkor gyűlt össze a baja, amikor gátat vetettek a koszovói szervkereskedelem vizsgálatának. Az UCK ugyanis éppen az 1999-es NATO-háború idején kb. 300 fiatal szerbet meggyilkolt szervkereskedelem végett, a szerveket Pristinában beültették a megrendelőkbe. De Ponte ezek után vált ki a hágai törvényszékből. Utána kiadott könyve nagy port kavart föl, vizsgálat is indult, de ezóta már többé nem hallani róla.

Egyértelmű, hogy az USA – és bizonyos mértékben az EU is – tesz az uck-s politikusokra és nem akarja őket perbe fogni.

Kérdés: Van-e róla irodalom? Egy kanadai szerzőtől megjelent egy könyve a post-jugoszláv gengsztervilágról …

Magyarul: Dragoljub Djukic – A Milosevic-Clan, Milosevicék hatalomra jutásáról és fennmaradásáról, a szerbiai médiák meghódításáról.

A BBC és az ORF közös 6-sorozatú dokumentumfilmje „The death of Jugoslavia”, amely első 3 része eléggé informatív a politikai célokra tekintve, utána billen a közvélemény a szerbek ellen és ez tükrözik a filmben is.

Az interneten, ha az ember tud angolul, sok minden található.

Szlovénia külön útja, mint közvetítő, most lassacskán is a végét közelíti – ők a következő jelölt egy eurózónás ország fizetésképtelenségére. A koperi kikötő. A viszály Horvátországgal a pirani öböl körül. A szerb menekültek.